A sclerosis multiplexes (SM) betegek rokkantsága származhat relapszushoz társuló állapotromlásból (RAW) vagy relapszustól független progresszióból (PIRA). A jelen tanulmány szerzői megvizsgálták, hogy a relapszusok milyen mértékben járulnak hozzá a rokkantsághoz a betegség lefolyása során, hogyan kezdődik a korai progresszió, és mennyire késlelteti az SM gyógyszeres kezelése a rokkantság kialakulását.

Két, fázis 3 vizsgálat szerint RRSM-ben az új CD20-ellenes monoklonális antitest, az ublituximab, jobban csökkenti a rokkantság progresszióját, mint a teriflunomid.

Az arthrosis konzervatív kezelésében leggyakrabban fájdalomcsillapító és/vagy gyulladáscsökkentő szereket és porcprotektív készítményeket al­kalmazunk. Utóbbiak közül a nem denaturált II-es típusú kollagénről bebi­zonyosodott, hogy egyaránt képes befolyásolni a kórkép progressziójára jellemző immunológiai és direkt porckárosító eseményeket is. Az elmúlt hónapokban a fokozott tudományos érdeklődés jeleként számos közlemény látott napvilágot, mely e kollagéntípus effektivitását állatkísérletekben és humán vizsgálatokban is elemezte. Ezek közül kettő kerül a következőkben szemlézésre.

Új kutatások szerint bizonyos járási abnormalitások már viszonylag korán utalhatnak arra, hogy a demencia Alzheimer-kórral és nem egyéb, neurodegeneratív és kognitív zavarokkal társul.

Sclerosis multiplexben a depresszió kapcsolatot mutat a kognitív teljesítménnyel és a kontrasztanyagot halmozó agyi léziókkal.

Az első részben adatokat mutattam arra, hogy mennyi a megfelelő napi lé­pésszám. Hogy nem húzható rá ugyanaz mindenkire.

A hypertonia egyik következménye a kognitív funkciók romlása. Az antihipertenzív kezelés neuroprotektív hatása egyértelmű, ám a kognitív funk­ciókra gyakorolt hatásáról kevesebb evidencia áll rendelkezésre

A daganatos betegségek leküzdésére egyre több gyógyszer, illetve gyógy­szeres kezelési protokoll áll rendelkezésre. Nem biztos ugyanakkor, hogy minden új kezelési módszer alkalmazható az idős betegeknél is; a bősé­ges kezelési kínálat akár e páciensek „túlkezelésével” is járhat. Előfordul­hat, hogy bizonyos gyógyszerek és kezelési protokollok szerinti eljárások időskorban kevésbé hatásosak, vagy pedig az idős emberek rosszabbul tolerálják őket, mint a fiatalok. A cikk összefoglalja, hogy előrehaladott életkorban mely gyógyszerek alkalmazása nélkülözhető, és melyek azok, amelyeket egyáltalán nem lenne szabad használni.

Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott fázis II klinikai vizsgálatban egy vény nélkül kapható allergia ellenes gyógyszer hatásosnak mutatkozott a sclerosis multiplexben szenvedő betegek idegrendszeri funkcióinak javításában.

Az idősek aránya a népességen belül egyre nagyobb, és az idős emberek egy része „törékennyé” válik: legyengül, lefogy, bizonytalan és imbolygó já­rású lesz. Pedig jó lenne, ha egészségesen, önellátásra és munkára képesen élnénk meg a nyolcvanas-kilencvenes éveinket is. A krónikus betegségek kialakulása ellen az egészséges életvezetés, ezen belül az itt részletezett testedzés, a fittség javítása ígér utat.